Táncterápia visszajelzések

Íme néhány visszajelzés az előző táncterápiás csoport résztvevőitől. Ők mind részt vettek egy hosszabb csoportfolyamaton, ahol megismerhették a módszert is, egymást is, minket is. Természetesen semmire sincs garancia, nem biztos, hogy mindenkinél beválik ez a módszer, de érdemes kipróbálni.



"Verának hívnak, tanár vagyok, majdnem negyven éves, és terhes. 
Ez azért nagy szó, mert öt éve minden orvos azt mondta, hogy ez már velem
nem fog előfordulni. Szerencsére mind tévedtek. Hogy ebben mennyi
szerepe lehetett a táncterápiás csoportnak, amit Gabi és
Dóri vezetett  hónapokkal a terhesség előtt, azt  sosem fogjuk
megtudni. Az viszont biztos, hogy én úgy érzem, lehetett szerepük
benne, mindenesetre úgy gondoltam, jelentenem kell nekik a jó hírt...
Nem ezért mentem hozzájuk mozgásterápiára, de határozottan emlékszem
hogy sokat szerepelt (bennem) ez a téma is a folyamat során. Úgy
tűnik, nem véletlenül és nem hiába..."

                                                  Vera, 38 éves tanárnő

Érdekel a csoport? Érdekel a táncterápia?

"Szerény céllal mentem a táncterápiás csoportba: kicsit lazítani a mozgásomon, könnyedebbé válni. A távoli, vágyott cél az volt, hogy egyszer táncra is perdülhessek. Gondoltam, hogy a merevségem oka "valahol belül" lehet, ezért nem egy sima tánctanfolyamot céloztam meg; abban bíztam, ha megtalálom "azt a valamit", ami gátol, később akár a tánctanulás is lehetségessé válhat.

Részben úgy történt, ahogy vártam, meglepetés volt azonban az, hogyan segítettek a csoportfoglalkozások feltárni "azt a valamit", amit belül gyanítottam. Ez a néhány alkalom az önmagammal való ismerkedés nagyon érdekes, gyors (néha szinte száguldásnak éreztem), mindamellett biztonságos útjának bizonyult. A csoport vezetőitől és a társaimtól jövő elfogadás meglepett, váratlan örömmel töltött el és további kísérletezésre inspirált. Elkezdtem önmagamra figyelni, érzékelni a saját testi reakcióimat és a velük kapcsolatban álló érzelmeket is. Láttam, hogy mások hogyan dolgoznak saját belső világuk megismerésén és alakításán, és észrevétlenül ez része lett a mindennapjaimnak. Annyira szeretném, hogy ez így is maradjon!

Egyszer, már a csoport lezárulta után, szomorú voltam, és elindultam, hogy kisétáljam magamból a bánatot. Ahogy bolyongtam a városban, hirtelen a foglalkozások helyszínén találtam magam. Akkor tudatosult bennem, hogy ezek az alkalmak mekkora támogatást jelentettek. Hogy most, amikor már egyedül "támogatom önmagam" problémáim megoldásában, önkéntelenül is arra indulok el, ahol mindezt először próbáltam ki. Köszönöm Gabinak, Dórinak és minden társamnak. :)"

                                                  Juli,   42 éves könyvtáros

"míg egy pszichológusnál az ember beszélhet órákon át, itt egy mozdulat vagy egy helyzet szavak nélkül is kihozhatja belőlünk a fájdalmat, félelmet, vagy akár örömet, felszabadultságot.

Szerettem, hogy nem voltak merev utasítások, hanem adott instrukciókon belül szabadon  lehetett mozogni. Naponta viselkednünk kell a munkahelyünkön, a családban, néha akár a barátaink körében, de itt nem kellett, aki akart, egy helyben kuporgott, aki akart, végigszárnyalta a termet. Olyan helyzetekben tört rám a boldogság vagy a fájdalom, amikre nem is számítottam.

de ha már a felszínen van, akkor már lehet róla beszélni, és lehet kibogozni, megoldani.

Nekem ebben segített a csoport. Mindeközben a csoporttársak tükröket tartottak, amiből sokat lehet tanulni. A csoportot záró tábor pedig tényleg igazi kiszakadás volt a hétköznapokból.

Nagyon megkedveltem a csoportomat és a módszert is."

                                                Vera, 25éves, óvodapedagógus