Egy olyan sorozatot kezdünk, ahol a táncterápiás csoporton résztvevők visszajelzései ihletik az írást. Először Nono következik. Olvassátok szeretettel.
„Két évvel ezelőtt kipróbáltam a
táncterápiás csoportot. Ezek a táncterápiás játékok sok mindenben segítettek.
Segítettek, hogy még jobban megismerjem önmagam, több önbizalmam legyen, hogy
rájöjjek, milyen fontos nekem a mozgás, a tánc. Fontos, mert belevihetem a
bennem felgyülemlett feszültséget, bánatot, és ezáltal könnyedebbnek érzem
magam. A csoporttagoktól maximális elfogadást, figyelmet, biztatást kaptam.
Gyönyörű, felemelő, átütő táncok születtek. Minden óra fantasztikus élményekkel
ért véget, és közelebb vitt önmagamhoz. Már alig vártam a következő alkalmat.
Életre szóló útravalót kaptam a végén a lányoktól. Köszönöm.
Egy alkotótáborban aztán a
gyerekeimmel is részt vettem. Itt táncoltunk, festettünk, rajzoltunk, doboltunk,
meséltünk. A két nagyobbik gyerekem csodálatos tűzmadár és tűztündér táncot
lejtett a tábor végén.” (Nono)
Ebben a visszajelzésben nagyon pontos utalás van arra, mi is történik valójában. A női
csoporton létrejön egy tér, egy közösség, melynek kereteit a csoportvezetők
adják meg, de nagyon sok múlik azon, hogy kik lépnek be ebbe a térbe és mit
raknak bele. Nincs elmozdulás belefektetett munka nélkül.
Mi nők vagyunk
jelen, készen arra, hogy elfogadjuk, támogassuk egymást nőiségünkben,
emberségünkben. Régebben, pl. a fonóban, ezek a tapasztalatok spontán
kicserélődhettek, tovább szövögethették őket, bele az évszázados tapasztalat szőtteseibe.
Ma azonban híján vagyunk ennek a tapasztalatcserének. Miközben mindenki magában
hordozza a női bölcsességet, csak sokszor hozzáférhetetlenné válik mindez, túl
sok a gaz, ami elvonja a figyelmet. Sokévnyi
tapasztalat, tudás gyűjtőhelye egy ilyen csoport. Alkalmaink bensőséges légkörben
telnek, tapasztalataink szerint a közös érdeklődés és közös sors nyitottá
teszi a résztvevőket egymás érzéseire, történéseire.
Mindenkinek vannak elhanyagoltabb,
virágzóbb és felfedezésre váró részei belső kertjében, melyeket szemügyre
vesszünk és igyekszünk gazdagságukból, hiányaikból, a hervadásból és
virágzásból egyaránt tanulni. A kreativitás öröme, az önfelfedezés tere új
utakat nyithat meg, új élményeket kínál, ahogyan még nem láttuk magunkat. A
Kutatáshoz a művészetterápia komplex eszköztárát használjuk: rajzolást, festést,
drámát, mozgást, táncot…
Amikor valaki átéli a saját magában rejlő alkotó lehetőségeket és forrásokat, sokszor közvetítővé válik saját családja, szerettei számára is. Ha mint anya, megéli, átéli teste rezdüléseit és az alkotó energiák áramlását, gyakran új csatornákat nyit meg gyermekeinél is. Ami az anya számára „jelen” van és átélhető, az a gyermekei számára is könnyebben hozzáférhető. Egyszerűen hozzásegítheti őket az alkotó források megtalálásához, illetve keresni fogja azokat a lehetőségeket, ahol azok megnyilvánulhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése