Belső kertek 2.

     

A tánctér csoportok résztvevőinek visszajelzései alapján.. 2. rész

 "A csoport vezetőitől és a társaimtól jövő elfogadás meglepett, váratlan örömmel töltött el és további kísérletezésre inspirált. Elkezdtem önmagamra figyelni, érzékelni a saját testi reakcióimat és a velük kapcsolatban álló érzelmeket is. Láttam, hogy mások hogyan dolgoznak saját belső világuk megismerésén és alakításán, és észrevétlenül ez része lett a mindennapjaimnak. Annyira szeretném, hogy ez így is maradjon!

Egyszer, már a csoport lezárulta után, szomorú voltam, és elindultam, hogy kisétáljam magamból a bánatot. Ahogy bolyongtam a városban, hirtelen a foglalkozások helyszínén találtam magam. Akkor tudatosult bennem, hogy ezek az alkalmak mekkora támogatást jelentettek. Hogy most, amikor már egyedül "támogatom önmagam" problémáim megoldásában, önkéntelenül is arra indulok el, ahol mindezt először próbáltam ki. Köszönöm Gabinak, Dórinak és minden társamnak. :)"

                                                  Juli,   42 éves könyvtáros

A Tánctér célja, hogy minden korosztályt hozzásegítsen ahhoz, hogy megtalálja azt a belső táncost, akit majd tovább vihet hétköznapjaiba, aki segíti abban, hogy teljesebb, jobb és örömtelibb életet éljen. Ezt a táncost nem úgy kell elképzelni, mint egy tánclépéseket ismerő, vagy nagyon szép mozdulatokat lejtő táncost. sokkal inkább szó van itt arról, hogy a belső táncos gyógyító ereje, tudása mindenkiben ott lapul és bármikor felszínre hozható. Nem kell sem szépen, sem jól mozogni ahhoz, hogy megérezzük saját erőnket, sőt sokszor épp a vad és ősibb mozdulatok azok, melyekre szükségünk van.

1. Miért épp a test és a tánc? Miért épp a mozdulatból indul?

Minden organizmus sajátja a mozgás és a legtöbb organizmus magában rejti a gyógyulás, öngyógyítás képességét is. Csoportjainkon igyekszünk kapcsolatba kerülni a belső gyógyító energiákkal, itt különösebb erőlködés nélkül megélhetjük saját elevenségünket. Mi hiszünk abban, hogy mindenki tud táncolni, hiszen a lélegzet vétel is egyfajta tánc, vagy az izmok mozgása. Sajnos nagyon korán, a szocializáció folyamán, vagy különböző táncórákon igyekeznek megtanítani bennünket arra, hogy mi a helyes, ami szép, ami illik. Ez sokszor teljes ellentétben áll azzal, ami valójában jól esik, esne nekünk. De megtanuljuk, mert tanulékonyak vagyunk. Nagyon hamar elfelejtjük a belső tudást, és később csak figyelemmel és irányított feladatok segítségével tudunk vissza találni ehhez az eredendő és jó állapothoz. A csoportfolyamatok során egyre jobban belekerülünk a testünkbe, ismét felfedezhetjük magunkban a “belső táncost”,  és átalakulhatjuk saját test-érzetünk, kapcsolati mintáinkat, a külvilág érzékelését. 

    2. Miért fontosak a képek? 

Az IKT-ban nagyon fontos szerepet kapnak a képek, akár belső képek, akár külsővé tett képek ezek.  A képben manifesztálódik a forma, mely így nem illan el és újra felidézhető lesz. A papírlap, egy lehetséges lenyomatot őriz, egy állomást, ahol jártunk, valamit, amit érzünk, melyben felismerhetjük önmagunkat. Egyfajta tükör ez, melynek íve és optikája emlékeztethet arra, amit korábbi éveinkben átéltünk.

  3. Miért nem elég sokszor, ha egyszerűen csak beszélünk róla?

Sokszor elég, de nem mindig és nem mindenkinél. Ráadásul sokszor nem is tudjuk megfogalmazni, vagy egyszerűen nem elérhetőek a tartalmak a szavakon keresztül. A képek, mozdulatok segítségével ott érjük el a traumát, ahol az keletkezett, ahova a gyökerei futnak (pl. korai élmények, kapcsolati minták). Képeken, hangokon, mozdulatokon keresztül elérhetjük a szó előtti tartományt és felhozhatjuk onnan azt, mely segítheti a felismerés és a megértés folyamatát. A beszélt nyelv, szimbolikus jelrendszert használ, mely adott fonéma készlettel rendelkezik és meghatározott szintaktikai szabályok szerint építkezik. A szavak világa már feltételezi az absztrakcióra való képességet, hiszen ki kell választanunk azt jelölőt, mely segítségével kifejezhetjük magunkat. Nem közvetlenül, hanem többszörös áttétellel érhetünk el a dologig, a lényegig.