Kifejezés és táncterápia a felnőttekkel történő munkában

A módszer alkalmas arra, hogy megjelenítsük, felszínre hozzuk a mélyben szunnyadó problémákat, indulatokat, örömöket. A lényeg az, hogy nem a szavak oldaláról közelítünk, hanem a szó előtti tartomány tudását és emlékeit használjuk a felidézéshez, vagyis a képeket és a mozgást, táncot attól függően, hogy a páciens mire nyitott. A feldolgozás folyamatában azonban fontos szerepe lehet a beszédnek is!

Alkotás és élet?

Életünk is egyfajta alkotás, így az alkotáshoz való viszonyunkban tükröződik mindaz, ahogyan létezünk. Az alkotásban is szükség van improvizációs készségre, döntésekre, ötletekre, keretekre. Ahogy gyakorlatot szerzünk felmerülő művészeti/alkotó problémák kezelésében, ezt a tapasztalatot a valós életbe is magunkkal visszük, a felmerülő nehézségeket is elkezdjük rugalmasabban kezelni. Az alkotásba bele lehet feledkezni, rá lehet hangolódni arra, ahogy teremtünk valamit.

A kapcsolat fontos!

A művészetterápia egyik legfontosabb hatótényezője, ugyanúgy, mint bármely más pszichoterápiák esetében, a páciens-terapeuta között kialakuló kapcsolat. Ez a kapcsolat folyamatosan alakul, változik a terápiás folyamat során.

A terápiás kapcsolatban az élmények megtarthatóak és kifejezhetőek lesznek.

Mi a célja?

Cél a saját kérdések, válaszok megtalálása, a tünetek hátterében álló, a tudatosság számára nehezen hozzáférhető, rejtett lelki tartalmak és összefüggések feltárása, tisztázása, megértése és átdolgozása.  Sokat dolgozunk belső képeink felfedezésével, megjelenítésével, egyfajta térképet létrehozva önmagunkról.

 A terápiás kapcsolat gyakran meglepő felismerésekhez, belátásokhoz vezet, mely pozitív változásokat eredményezhet páciens életében. 

Hogyan segít?

• A páciens személyiségét természetesen a terápiába is magával viszi, így problémái a terápiás kapcsolatban és az alkotásban is megjelennek.

•  A terápiás folyamatban a tünetek hátterében rejlő lelki tartalmakat és összefüggések fokozatosan feltárulnak,

• A terápiás kapcsolat lehetőséget ad arra, hogy új élményeket, tapasztalatokat gyűjtsünk önmagunkról, kapcsolati mintáinkról.

 Az alkotás folyamatában olyan képességekre és élményekre tehetünk szert, melyek segítenek, hogy egy adott problémát másképp lássunk, éljünk át. Így válhat az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunk egészségesebbé. 

 

Miért fontos a mozgás?

A mozgás a legalapvetőbb és legkorábbi módja a kapcsolatteremtésnek, egyáltalán az életnek. Mozgásban és testben nagyon sok információ raktározódik, nagyon nagy jelentőséggel bír, amit mi sem mutat jobban, minthogy a legtöbb tünet, amivel a gyermek (vagy felnőtt) a terápiába érkezik, szintén testben nyilvánul meg. Ha a gyermek mozgásos szinten kifejezheti magát, olyan alapélményben van része, mely nagyban hozzájárulhat testi-lelki jóllétéhez.  A festés, rajzolás és játék már egy érettebb, de ugyanolyan természetes kifejezésmódja a gyermeknek, mint a mozgás.

A vizuális és/vagy mozgásos kifejezés sokat segítenek abban, hogy a problémát egy másik, addig ismeretlen szemszögből is megragadjuk, kibontsuk, megdolgozzuk.

Mindenkinek kell rajzolni? Táncolni?

Nem. Mindig egyéni munkamódot alakítunk ki, nem mindig van szükség valamennyi kifejezőeszköz használatára. Valakinél a beszéd és a rajzolás, másnál a mozgás, rajz és beszéd lehet a kifejezésmód.

A művészetterápia előnye, hogy a megtett utat konkrét lenyomatok őrzik, így a tartalom a későbbiekben is visszaidézhető lesz.

A nonverbális pszichoterápiák jól alkalmazhatóak pl. a gyerekekkel való munkában, vagy olyan lelki sérülések esetén, melyek koraiak és/vagy szavakban nehezen megfogalmazhatóak, esetleg „túlbeszéltek”.

Milyen hatása, eredménye van?

•  önismeret kiteljesedése,

• képességeink hatékonyabb hasznosítása,

• a bennünk szunnyadó lehetőségek jobb kiaknázása,

• a saját személyiség mozgatórugóinak tudatosulása, és

• az egyén saját élete fölötti kontrolljának a növekedése.

A művészetterápia a személyiség öngyógyító erejére támaszkodik és ennek katalizátoraként fejti ki hatását. 

A terápiás munka következményeként javul, szabadabbá, teherbíróbbá, érettebbé válhat a páciens viszonya önmagával és élete fontos szereplőivel.