Konferencia előadás
2014. november 9. Művészetterápia konferencia
Salz Gabriella:
Lebegés, mint módszer
Lebegés, mint módszer
Testet öltött létmód a trauma túlélésére
absztrakt:
kulcsszavak: preverbális tudattalan, nonverbális terápiák, tánc és kifejezésterápia, trauma, embodiment, test
Érdeklődésem középpontjában az áll, hogyan hat a trauma az emlékezés folyamataira, hogyan jelenik meg a jelenben az integrálatlan emlék, milyen testi, képi és verbális megjelenési módjai lehetnek. Mivel az átélt trauma sokszor egyfajta zárványként, feldolgozatlanul tárolódik, élményekbe, testbe ágyazódva, hipotézisem szerint megkönnyítheti a hozzáférés és/vagy feldolgozás folyamatát, ha a feltárás esélyt ad a nonverbális kifejésre is. Ahogy megteremtődik a híd múlt és jelen között, esély van a folyamatosság élményének megteremtésére és az időélmény korrekciójára.
A kortárs pszichoanalitikus elméletekből, az embodiment fogalmából és traumaértelmezésekből kiindulva, egy konkrét eset kapcsán igyekszem bemutatni a disszociáció jelenségét, illetve azt a koragyermekkori veszteségélményből táplálkozó „lebegtető” létmódot, melyet A. a túlélés érdekében fejlesztett ki. A veszteségélmény oly erős, hogy A. minden lehetséges eszközzel próbálja távol tartani magát tőle, így eltartja magát a stabil helyzetektől, a szintaxis nyugalmas formálásától. Inkább vállalja a hányódást, a hányattatást, lebegést, melynek szakértője lett. Távol tartja magát a stabil kapcsolatoktól, kapcsolódástól, így nem is veszíthet semmit. Nincs fájdalom, nincs kudarc, nincs emlék.
A művészetterápiás csoport terében A.-nak esélye volt arra, hogy kicsit újraírja személyes történetét, vagyis azokat a tartalmakat, ahol elakadt egy másik inercia rendszerben. Az új rendszerben megszülethetett a jelen, és a jelenben ő maga.
Érdekel téged is a táncterápia?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése